Nincsen árnyék fény nélkül 2. fejezet

Fekete hajú hősünk, mit sem sejtve várta, Dumbledore tájékoztatását. Annyit tudott csupán, idén szeptemberben nem megy vissza szeretett iskolájába, máshol fogja tölteni az évet. Remélte Siriusszal és Remusszal lehet abban az időben. Negyedik év végén Siriushoz költözött, vele töltötte a szüneteket a házában. Még Dumbledore intézte így, miután Harryt félájultra verte nagybátyja és kint hagyta a város szélén, keresztapja nyomkövető bűbájával találtak rá. Harry arra számított a Black házban marad, mivel az még mindig biztonságos. A biztonságot illetően nem tévedett, a többiben igen.
- Harry, drága fiam, kérnék tőled valamit. Albus atyaian megfogta a fiú vállát. Bűntudata volt, ma is van, hogy nem vette észre mennyire szenved a fiú rokonainál. Azok a muglik nem valók gyereknevelésre. Talált erősebb védelmet a vérségi bűbájnál, ráadásul itt tényleg olyan emberek veszik körül, akik szeretik.
- Itt van egy olyan ember, akiben bízom, szeretném, ha vele mennél. Nála száz százalékosan biztonságban leszel, megtanít neked mindent. Holnap megismerkedhettek, jelenleg a Roxfortban tartózkodik. A nehezebb része, nem találkozhatsz a barátaiddal három évig. Persze Sirius látogathat téged, az még biztonságos. Igyekezett lenyugtatni, rémült szemekkel néző diákját. - Ez nagyszerű lehetőség számodra, tőle olyat tanulhatsz, amit a mi köreinkben soha nem tudnál. A fiú még mindig kétségbeesett volt, hiába tudta, ez kihagyhatatlan lehetőség, a barátai nélkül elveszettnek érezte magát.
- Rajtad múlik, eldöntheted, vele szeretnél- e menni vagy inkább maradnál. Senki nem fog bántani, akár melyiket választod. Az éjszaka Harry álmatlanul forgolódott, végül elaludt, hogy újra Tom Denemmel álmodjon.

Drena, Minerva útmutatásával jutott el másnap a Grimald térre. Elsuttogva a címet, a két ház között megjelent a harmadik. Semleges arcot vágva, körbenézelődvén ráébredt, a város még szinte alszik. Nem baj, Molly Weasley biztosan fent rendezkedik ilyenkor, nem lustálkodós fajta. Ösztöneit követve a konyhába sietett. Jól gondolta Molly éppen takarított, vagy is a seprű, a portörlő rongyok maguktól tették a dolgukat, az asszony pedig a tűzhely mellett ácsorgott.
- Szép jó reggelt Miss Weasley. A nő ugrott ijedtében és mérgesen fordult a hang irányába, majd látván az érkező személyét megenyhült.
- Drena, számítottam ám rád, de későbbre vártalak. Gyere, csinálok neked pirítóst, amúgy Mrs Weasley vagyok. Kacagott a nő vidáman.
- Tudom. Drena vigyorgott, amikor megölelték egymást.

A reggel hamar eljött, Harry hiába könyörgött. Tudta jól választania kell, megy vagy marad. Ron kiakad, Hermione sírni fog, de biztatja majd az utazásra. Nehéz döntés. Bár bele gondolva, legalább távol lesz a sajtótól, nem fogják zaklatni a diák társai, nem kérdezgetik miként mentette ki Cedricet a halál torkából. Minél jobban elábrándozott, annál inkább tetszett neki, hogy távol legyen innen. Kissé vidámabban lépte át a küszöböt.
- Jó reggelt. Amikor belépett a konyhába, kicsit meghökkent. A lány alig volt idősebb tőle három évvel. Tuti nem ő az, akivel el kell mennem.
A lány felpattant, amint a fiú besétált a helyiségbe. - Önnek is jó reggelt Mr Harry Potter. Hajtott fejet Drena. Ahogy gondoltam, megerősödött, nem vézna, sőt. Két éve újságban láttam a képét akkor szegény vékony volt és alacsony, most egy egészséges, életerős fiú áll előttem. A kis túlélő hökkenten bámult a ház legújabb vendégére. Molly már nem figyelt a nő furcsa szokásaira. Arra, hogy feláll az asztalnál, ha valaki belép, főhajtással toldja meg a köszöntéseket. Nem szólít senkit a keresztnevén, hacsak az illető engedélyt nem ad rá, ám akkor se mindig.
- Honnan tudod a nevem? A lány elmosolyodott a kérdést hallva, de szó nélkül helyet foglalt az asztalnál.
- Harry drágám gyere, egyél, ne ácsorogj az ajtóban. Mrs Weasley korán reggel már sürgölődött körülöttük.
- Drena tegnap nem volt alkalmunk beszélgetni. Hogy vagy? Közben járt a keze, egy pillanatra sem állt meg.
- Köszönöm Mrs Weasley, nagyon jól.
- Jaj, drágám igazán tegezhetnél végre, hiszen öregebb vagy nálam. Világmegmentőnk félre nyelte a teát, amit kortyolgatott. - Micsoda?!
- Potter kulturáltan étkezzen, ha kérhetem. Piton a szokott módon, mogorván kihúzta magának a széket, kávét töltvén a bögréjébe, felvette és kihajtotta a Reggeli Prófétát. Drena ismét az asztal mellé állt, majd a fenekére huppant utána kuncogva kenegette a pirítósát.
- Mi ilyen vicces kisasszony?
- Semmit se változott Mr Piton. Ingatta a fejét a lány. Perselus erre felkapta a tekintetét az újságról.
- Ismerjük egymást? A nő gyönyörű volt, vöröses barna hajával, feneketlen tavat idéző szemével, vékony alakjával. Emlékezne rá, ha találkoztak volna.
- Én ismerem önt, végig követtem az életét. Ezt most nem érti, de hamarosan meg fogja. Ahogy a fia is. Az utolsó pár szót magában mondta. Kedves bájitaltan tanárunk elképedt, csak tartotta az újságot, meredten nézve Drena arcát. Az élet szinte állt a konyhában, ekkor lépett be Dumbledore a helyiségbe.
- Napos jó reggelt mindenkinek. Köszönt vidoran az idős varázsló.
- Önnek is Albus. Biccentett a lány. Tegnap sikerült egységre jutniuk? Érdeklődött, majd jóízűen beleharapott a pirítósába.
- Nos, az ma kiderül, nem sokára megérkeznek a rend tagjai. Nem hagyományos gyűlés várható. Molly tudom, még nem nagykorúak, most az egyszer viszont szeretném, ha Miss és Mr Weasley, valamint Miss Granger részt venne. Persze Harry is jelen lesz, hiszen róla is szó van.
- Rendben Albus, ezúttal kivételt tehetünk. Sóhajtotta Mrs Weasley. Kirakta az asztalra a kész palacsintákat. Ron viharzott be, utána Ginny, végül Hermione.
- Jó reggelt Mrs Weasley, Dumbledore professzor, Piton professzor. Biccentett a mogorva férfinak. Mindenki viszonozta a köszöntését. Pár perc múltán be futottak a Rend tagok, Drena pedig megitta a teáját, szalvétába törölve száját, szólásra emelkedett.
- Tegnap nem volt alkalmam bemutatkozni mindenkinek. Drena Donogan szolgálatukra. Szertartásosan meghajtotta magát. Amit rólam tudni érdemes…
- Szolgálatukra, tudni érdemes; haver hallod, hogy beszél? Suttogta Ron Harrynek.
- Cssss! Figyelj oda.
- Kiváló a hallásom, Ronald Bilius Weasley. Miképpen beszélek, maga számára furcsán hangozhat. Visszatérve, ezerhétszáz- ötvenötben születtem, két fivérem és egy húgom volt. Csak fivéreimet ismerhettem, mert amint ráébredtek mi is vagyok kiüldöztek otthonomból, anyám pedig gyermekágyi lázban távozott el. Ezek után évtizedekig nem hallottam róluk, egészen Felisity látogatásáig. Felisity Stephan, Inez húgom lánya, szintén olyan teremtmény, mint jómagam. Ezzel a végszóval visszaült a székére. Mindenkit, kivéve Hermionét és a tegnap a Roxfortban tartózkodó rend tagokat, sokkolt a bejelentés. Hangzavar támadt, de Dumbledore igyekezvén lecsillapítani a kedélyeket, elmondta a terveit az elkövetkező időkre.
- Barátaim, a háború a nyakunkon. Pár éven belül, vagy akár pár napon belül bekövetkezhet. Az előbbiben bízom, ezért akarom két nap múlva meg kezdeni Ronald, Ginevra, Hermione, Harry kiképzését, Luna és Neville délután érkeznek. Tudom mit akarsz mondani Molly, de ők már nem gyerekek, ezt el kell fogadnunk. Többször néztek, s még néznek majd szembe Voldemort csatlósaival, magával a Sötét nagyúrral szintén, mint mi valaha is fogunk. A fiatalokhoz fordult beszéde után.
- Ti nem mentek vissza az iskolába. Ron győzedelmesen vigyorgott, Ginny nem örült túlzottan, ahogy évfolyamelső barátnője sem, mindketten szerették az iskolát, persze más - más szempontból.
- Professzor, két ember távol maradását  ki lehet magyarázni, de hat?
- Miss Granger, erre kifundáltam valamit. Kuncogott az idős mágus. - Mr és Miss Weasleyt Fred - George páros helyettesíti, Harryt Lee Jordan alakítja, s mivel ők már levizsgáztak, nem lesz gond. Önnek Miss Granger, Remus Lupin lesz az alteregója, Mr Longbottom helyét Tonks veszi át, Miss Lovegoodnak is találtam megfelelő személyt. Gyertek be. Szólította a kimaradt tagokat. Az említett egyének, beviharozva üdvrivalgásba kezdtek.
- Hölgyeim, és uraim, kérem!  Nyomatékosan fel hívom a figyelmeteket, nem szórakozni mentek, ez nem játék, ha egyiktek lebukik, mindannyian veszélybe kerültök. Nem véthettek hibát, semmi George - Fred megnyilvánulás, semmi felnőttes szöveg, tökéletesen kell alakítanotok a szerepeiteket. Most vonuljatok vissza, átbeszélni a dolgokat. Szombaton reggel itt várok mindenkit, két nappal korábban mentek, hogy legyen időtök kicsit belerázódni. Sok szerencsét.

Nincsen árnyék fény nélkül 1. fejezet

A csuklyába burkolt alak elszántan haladt a célja felé. A Roxfort tornyai ismerős látvány nyújtottak számára, de már vagy ötven éve nem járt itt. A lány halhatatlan, amire tizennyolc éves korában derült fény. Minden halhatatlannál más az a kor, amit elérnek utána nem öregednek egyáltalán. Drena az ezerhétszázas évek közepe felé született, nemes családba, tizenhat évesen eljegyezték, akkor még nem tudták, nem gondolták volna, örökli dédanyja képességeit és halhatatlanságát, hiszen ugyan úgy fejlődött, mint vele egykorú társai. Az esküvővel várni akartak, amíg Drena elvégzi az iskolát. Szerencsétlenségére vagy inkább szerencséjére, előbb kiderült, a lány tovább viszi dédanyja tehetségét. Mikor a vőlegénye megtudta ezt, felbontotta a szerződést. Azóta a leányzó egyedül bejárta a világot, most egy házikó az otthona a hegyekben, távol az emberektől, a társa szintén halhatatlan varázslény, egy kutya, de képes sárkánnyá változni. Dédanyja bár sokszor meglátogatja, mindig visszatérnek a saját életükhöz. Most a varázsvilág küszöbön álló háborúja miatt van itt, hogy segítsen Harry Potternek felkészülni élete legnagyobb feladatára. Ismerte a Tom Denemből Voldemortá fejlődött varázslót, egyszer már felkereste őt személyesen arra utasítva, csatlakozzon a halálfalóihoz. Nem tett eleget a kérésnek, jobban mondva a parancsnak, viszont előre figyelmeztette a nagyurat; a halhatatlanok élik, a maguk kis életét, nem kérnek háborúból sem ártatlanok halálából. Persze Drena állást foglalt, valószínűleg a háború közeledtével társai is ezt teszik majd. Nem kérdés, fajtája melyik oldal támogatása mellett dönt. Voldemort hatalma pusztulásra van ítélve, mert nem csak az utolsó Potter leszármazott taszíthatja le képzeletbeli trónjáról a nagyra vágyó sötét urat. Drena Donogan minden erejét, tudását, tehetségét latba veti, hogy vége legyen a borzalmaknak. Voldi nagyot fog nézni, amikor rájön, micsoda ellenállással találja szembe magát.

A kastélyban már várták, McGalagony kísérte az igazgató irodájába.
- Szervusz Drena, örülök hogy újra láthatlak. Ölelte magához szívélyesen McGalagony a nőt.
- Nekem szintén öröm újra látni téged Minerva, bár az ok amiért jöttem nem túl örvendetes.
-Tudom, sötét időket élünk, mint Grindelwald idejében... oh ne haragudj! Kapott észbe a professzor. Most először tetted be a lábad a varázsvilágba Gellert halála óta, igaz? Szeretném azt hinni már nem fáj neked annyira a halála.
- Sokkal előbb elvesztettem, mint hogy meghalt volna. Önzősége megölte szerelmünket; nagyravágyása, sötétbe került lelke miatt majdnem én is odavesztem. Amikor Albus és Gellert szembekerült... ahh még mindig nagyon nehéz erről beszélnem. Nekem kellett volna Ariannát kimenekíteni onnan és hibáztam; csak ez fáj nagyon. Közben elérték a kőszörnyet, aki a jelszót követelte.
Mindenki csodálkozva nézte az ajtóban ácsorgó lányt, senki nem értette mi keres itt, kivéve a professzor. - Drena Donogan a nevem. Hajtott fejet az egybegyűltekhez. Dumbledore régi ismerőse vagyok, szeretném magammal vinni Harryt. A nő nyugodtan nézett az égkék szempárba. Körülötte mindenki elhűlve ült a székén, egy barna hajú férfi tiltakozni akart, de Albus leintette.
- Drena, hirtelen ért a kérésed, de nem fogjuk megtagadni tőled. Végig jártatta a tekintetét a rend tagjain, senki se mondott nemet az ősz hajú professzornak.
- Tudom, itt vannak a barátai, a családja, ám csak akkor tudom felkészíteni, ha nincsenek emberek, és igen, falak körülötte. Meg kell tanulnia kiereszteni a mágiáját, kordában tartani, irányítani. Ez akkor lehetséges, ha magammal viszem őt. Három évet kérek csupán, nem többet, ez alatt kitanítom, minden tudásom belé helyezve; átadhatok magamból egy keveset számára. Köpenye eddig eltakarta nyakában függő medálját, ami megmutatja halhatatlan mivoltát. Ahogy felfedte, a barna hajú férfi nem akart tiltakozni, mi több elégedetten figyelte a nőt. A többiek egy emberként sóhajtottak fel, valószínűleg megkönnyebbülten.
- Eddig nem tudták ki vagyok, mit is taníthatnék a fiatalembernek, amit ne tanítanának meg neki a Roxfortban; már tudják, remélem ez elég kérésem teljesítéséhez.
- Igen, így nyugodtabb lélekkel engedjük el Harryt veled az útra. Mikor szeretnél indulni?
- Minél előbb annál jobb, de mivel Harry még csak azt sem tudja, a világon vagyok, várnék egy hetet, szokjon hozzá a gondolathoz, hogy három teljes évet velem tölt a hegyekben. Fejet hajtott az igazgató felé, majd felment a számára kijelölt szobába, fáradt volt a hosszú úttól, gyalog tette meg az utat egészen Párizsig ott kért zsupszkulcsot. Imádott sétálni, sokkal jobban szeretett gyalog, a saját lábán eljutni valahová, ritkán vette igénybe a hopp hálózatot, zsupszkulcsot, vagy az egyéb varázsközeledési eszközöket. Visszaúton viszont figyelembe kell vennie majd Harry igényeit.