A csuklyába burkolt alak elszántan haladt a célja felé. A Roxfort tornyai ismerős látvány nyújtottak számára, de már vagy ötven éve nem járt itt. A lány halhatatlan, amire tizennyolc éves korában derült fény. Minden halhatatlannál más az a kor, amit elérnek utána nem öregednek egyáltalán. Drena az ezerhétszázas évek közepe felé született, nemes családba, tizenhat évesen eljegyezték, akkor még nem tudták, nem gondolták volna, örökli dédanyja képességeit és halhatatlanságát, hiszen ugyan úgy fejlődött, mint vele egykorú társai. Az esküvővel várni akartak, amíg Drena elvégzi az iskolát. Szerencsétlenségére vagy inkább szerencséjére, előbb kiderült, a lány tovább viszi dédanyja tehetségét. Mikor a vőlegénye megtudta ezt, felbontotta a szerződést. Azóta a leányzó egyedül bejárta a világot, most egy házikó az otthona a hegyekben, távol az emberektől, a társa szintén halhatatlan varázslény, egy kutya, de képes sárkánnyá változni. Dédanyja bár sokszor meglátogatja, mindig visszatérnek a saját életükhöz. Most a varázsvilág küszöbön álló háborúja miatt van itt, hogy segítsen Harry Potternek felkészülni élete legnagyobb feladatára. Ismerte a Tom Denemből Voldemortá fejlődött varázslót, egyszer már felkereste őt személyesen arra utasítva, csatlakozzon a halálfalóihoz. Nem tett eleget a kérésnek, jobban mondva a parancsnak, viszont előre figyelmeztette a nagyurat; a halhatatlanok élik, a maguk kis életét, nem kérnek háborúból sem ártatlanok halálából. Persze Drena állást foglalt, valószínűleg a háború közeledtével társai is ezt teszik majd. Nem kérdés, fajtája melyik oldal támogatása mellett dönt. Voldemort hatalma pusztulásra van ítélve, mert nem csak az utolsó Potter leszármazott taszíthatja le képzeletbeli trónjáról a nagyra vágyó sötét urat. Drena Donogan minden erejét, tudását, tehetségét latba veti, hogy vége legyen a borzalmaknak. Voldi nagyot fog nézni, amikor rájön, micsoda ellenállással találja szembe magát.
A kastélyban már várták, McGalagony kísérte az igazgató irodájába.
- Szervusz Drena, örülök hogy újra láthatlak. Ölelte magához szívélyesen McGalagony a nőt.
- Nekem szintén öröm újra látni téged Minerva, bár az ok amiért jöttem nem túl örvendetes.
-Tudom, sötét időket élünk, mint Grindelwald idejében... oh ne haragudj! Kapott észbe a professzor. Most először tetted be a lábad a varázsvilágba Gellert halála óta, igaz? Szeretném azt hinni már nem fáj neked annyira a halála.
- Sokkal előbb elvesztettem, mint hogy meghalt volna. Önzősége megölte szerelmünket; nagyravágyása, sötétbe került lelke miatt majdnem én is odavesztem. Amikor Albus és Gellert szembekerült... ahh még mindig nagyon nehéz erről beszélnem. Nekem kellett volna Ariannát kimenekíteni onnan és hibáztam; csak ez fáj nagyon. Közben elérték a kőszörnyet, aki a jelszót követelte.
Mindenki csodálkozva nézte az ajtóban ácsorgó lányt, senki nem értette mi keres itt, kivéve a professzor. - Drena Donogan a nevem. Hajtott fejet az egybegyűltekhez. Dumbledore régi ismerőse vagyok, szeretném magammal vinni Harryt. A nő nyugodtan nézett az égkék szempárba. Körülötte mindenki elhűlve ült a székén, egy barna hajú férfi tiltakozni akart, de Albus leintette.
- Drena, hirtelen ért a kérésed, de nem fogjuk megtagadni tőled. Végig jártatta a tekintetét a rend tagjain, senki se mondott nemet az ősz hajú professzornak.
- Tudom, itt vannak a barátai, a családja, ám csak akkor tudom felkészíteni, ha nincsenek emberek, és igen, falak körülötte. Meg kell tanulnia kiereszteni a mágiáját, kordában tartani, irányítani. Ez akkor lehetséges, ha magammal viszem őt. Három évet kérek csupán, nem többet, ez alatt kitanítom, minden tudásom belé helyezve; átadhatok magamból egy keveset számára. Köpenye eddig eltakarta nyakában függő medálját, ami megmutatja halhatatlan mivoltát. Ahogy felfedte, a barna hajú férfi nem akart tiltakozni, mi több elégedetten figyelte a nőt. A többiek egy emberként sóhajtottak fel, valószínűleg megkönnyebbülten.
- Eddig nem tudták ki vagyok, mit is taníthatnék a fiatalembernek, amit ne tanítanának meg neki a Roxfortban; már tudják, remélem ez elég kérésem teljesítéséhez.
- Igen, így nyugodtabb lélekkel engedjük el Harryt veled az útra. Mikor szeretnél indulni?
- Minél előbb annál jobb, de mivel Harry még csak azt sem tudja, a világon vagyok, várnék egy hetet, szokjon hozzá a gondolathoz, hogy három teljes évet velem tölt a hegyekben. Fejet hajtott az igazgató felé, majd felment a számára kijelölt szobába, fáradt volt a hosszú úttól, gyalog tette meg az utat egészen Párizsig ott kért zsupszkulcsot. Imádott sétálni, sokkal jobban szeretett gyalog, a saját lábán eljutni valahová, ritkán vette igénybe a hopp hálózatot, zsupszkulcsot, vagy az egyéb varázsközeledési eszközöket. Visszaúton viszont figyelembe kell vennie majd Harry igényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése